Visszanéztem félutambúl, szememből a könny kicsordult - Vállogatott és új versek

Gyurkovics Tibor válogatott verseinek kötete alig valamivel testesebb, mint egy átlagos, új darabokat közlő kötet. A szerző nyilvánvalóan nemcsak szigorúan talán túl szigorúan válogatott, de arra sem vágyott, hogy e kötetéből felismerhető legyen pályájának íve, fejlődésének megannyi iránya és buktatója. Úgy sorakoznak a karcsú könyvben a versek, mintha mindig is ezt a kötetet írta, alkotta volna a költő. A válogatás így extravagáns és eredeti, a versek pedig úgy, hogy Gyurkovics tudatosan kerüli (sőt gúnyolja) a költői költőiséget. Nemcsak prózai futamokkal, láb- és széljegyzetekkel látja el sok versét, de meghökkentően prózai bejelentésekkel él igen sűrűn, nemcsak az alapvető műformák (óda, elégia, panegirikusz stb.) sajátosságait fordítja ki, de akartan túlzásba viszi a rímjátékokat, a nyelvi ötleteket, a bravúráriákat, a paradoxonokat is. Nehéz elkerülni a kitételt: Gyurkovics szeret és tud is bohóckodni. Éppen nem fél a szentségtöréstől, a hagyományos és az újabb költői fennkölt pózok sárba rángatásától, az olvasó, kivált a széplelkű, érzelmes olvasó megbotránkoztatásától. És éppen ebben áll a gyurkovicsi poézis ereje. Mert amikor már hol litterárisan, hol metaforikusan, hol kontextuálisan beállította a költői cinizmus alapképleteit, egyszer csak kipattan, felvillan, felfénylik a versből szinte mindegyikből a legősibb, leglíraibb, legérzelmesebb vallomás, szívhang, alázat és megrendülés (Férfi; Vigilia; Szerzetes; Fényből árnyékból; Szeretlek egy faluban; Európai körutazás; Magán-messiás; Ebek harmincadja stb.). Igen eredeti, igen jelentős kötet, minden verskedvelő olvasónak melegen ajánlandó.