Napóleon

Georges Lefebvre, a Sorbonne néhány éve elhunyt tanára, a francia forradalom és a császárság korának legjobb ismerői közé tartozott. Napóleonról szóló könyve, mely 1936-ban jelent meg először, 1969-ben érte meg hatodik francia kiadását, de időközben több más nyelvre is lefordították.
Lefebvre könyve nem életrajz, hanem a napóleoni korszak történelmi áttekintése. A monográfia egész Európát, sőt egyes vonatkozásokban, így bizonyos gazdasági jelenségek tekintetében, az egész világot átfogja. Az események fonalát a szerző 1799 végén ragadja meg, amikor Banaparte tábornok brumaire 18-i államcsínyével első konzulként átvszi a francia állam vezetését. Lefebvre mesteri kézzel vázolja fel a jakobinus diktatúra megbuktatása utáni Franciaország belső és külső helyzetét, a társadalmi ellentéteket, az általános békevágyat, majd jellemzi Napóleon egyéniségét, politikai céljait, a mellette és ellene tömörülő erőket.
1799-től kezdve a szerző lépésről lépésre követi az eseményeket. A szemhatár egyre tágul, ahogy az első konzul, később a császár politikája nyomán mind több ország kerül közvetlen érintkezésbe a francia politikával, majd a napóleoni világbirodalmi tervekkel. Végigkísérjük Napóleon hadjáratait, megismerjük politikája indítékait, de megismerjük az egyes európai országok helyzetét, uralkodóik és uralkodó osztályaik megatartásának rugóit, úgyszintén az elnyomott tömegek országonként változó sorsát is.