Utazás az éjszakában

Geneviéve de Gaulle, Charles de Gaulle unokahúga már húszévesen megkezdte ellenállási tevékenységét. Később a Musée de l'Homme-csoport nevű ellenállási hálózathoz csatlakozott, hírszerző küldetéseket végzett, cikkeket írt, és részt vett partizáncsoportok szervezésében. Letartóztatták, hat hónapot töltött fogságban a hírhedt fresnes-i börtönben. 1944 januárjának közepén a rabokat Compiégne-be szállították, hogy onnan a náci Németország legnagyobb női koncentrációs táborbába, Ravensbrückbe vigyék őket. Geneviéve 1945 áprilisában súlyosan legyengült állapotban szabadult, mindössze negyvennégy kilósan, szinte teljesen megvakulva. Ellenállói tevékenységéért megkapta a Croix de guerre (Hadikereszt) és a Médaille de la Résistance (Ellenállási Érem) kitüntetést, és ő volt az első nő, aki elnyerte a Becsületrend Nagykeresztjét.

Az Utazás az éjszakában című vallomás 1998-ban jelent meg, de Geneviéve de Gaulle Anthonioz már korábban, az 1950-es években megírta a kézirat első változatát. A szöveg nem a hagyományos értelemben vett memoár, hanem inkább egy belső utazás, a sötétség, a félelem és a kétségbeesés spirituális tapasztalata. A könyv nem csupán történelmi dokumentum, hanem mélyen emberi bizonyságtétel a hitről, a kitartásról és a szeretet hatalmáról. Arról, mit jelent embernek maradni az embertelenségben.