A kiválasztottak

A fiatal erdélyi írónemzedék egyik legnagyobb ígérete Gagyi László. Írásaiból humor és báj árad, de érezzük benne azt a sorsharagot is, amely a hegyek közé zárt erdélyi falu életét napról napra kérdésessé teszi. Egy ilyen erdélyi falu a regény színhelye, hősei falusi figurák, cselekménye pedig egy szinte már tipikus falusi tragédia: a szektások elemi erejű mozgalma és benne egy kedves, eszes, talpraesett székely fiú küzdelme az élettel. Ez a nyomorúságban felnőtt gyermek a jobb élet világossága felé vágyódik, beleszeret a földesúr világszép lányába, de egy, még a szerelemnél is nagyobb erő, a társadalom merev előítélete, állja útját. A gyermek oly hősiességgel, amilyen csak gyermektől, s oly bátorsággal, amilyen csak hőstől tellik, hogy értékét bizonyítsa és hogy mégis megtalálja azt a szimbolikus fényt, amiért érdemes élni, megmássza a megmászhatatlannak hitt meredek sziklát, s a regény itt jelképessé emelkedik, az örök emberi küzdelem megdöbbentő époszává.
Gagyi László azoknak az íróknak a rokona, akik a sors szorongatásában egy új nemzeti megújhodás útjait keresve lehajolnak a néphez és páratlan hitelességgel mutatják meg fajtájuk sebeit. Szektások a hősei, s mintha az ő komor szertartásaikból, makacs hitükből, racionális ésszel föl sem fogható rajongásukból merítene ihletet az író: színei megdöbbentőek, jelenetei monumentálisak, s ahogy az adventisták csapatát, a falusi tűz apokaliptikus látványát elénk tárja: remek írói teljesítmény, a valóságnak szinte már mítoszi fölidézése. A kiválasztottak olyan író regénye, aki nemcsak megérti népét, de ereje is van hozzá, hogy méltó erővel kiáltsa ki fajtája fájdalmát és szenvedését.