A béke útja

E könyvben két előszót is talál az olvasó, két illusztris tollból fakadtat: a magyar Hegedűs Lorántéból és az angol J. Garvinéből. Felesnek tűnhetik, hogy még a forditó is ideálljon konferálni. Csakhogy e forditásnak is megvan a maga története, amely szinte szervesen összefügg a szerzővel. Gabriel Wells-zel 1923 őszén Amerikában ismerkedtem meg. Találkozásunkat több mint öt esztendős barátság követte. E barátság folyamán kezdett Gábriel Wells, az amerikai gyűjtemények mecénása, magyarországi közgyűjteményeink iránt érdeklődni, amelyek értékes ajándékokban látták ennek hasznát.
Minden ajándéknál van azonban egy sokkal nagyobb nyereségünk: maga Gábriel Wells. Uj ismerősünk, régi jó barátunk. Ismét egy magyar fiu, aki meghóditotta a világot. Az angol nyelvterületnek - mondhatjuk, az egész világnak - első ritkakönyv-kereskedője. E minőségéről és mecénásvoltáról az időszaki sajtóban egész kis könyvre valót irtam össze. Most tehát ne erről essék szó, hanem Gabriel Wellsről, az iróról, amiközben elkerülhetetlen, hogy elénk ne álljon: Gabriel Wells, az ember.