Szimbólumok, jelek, mítoszok

A szimbólum etimológiailag a görög sambellin - együvé kapcsolni szóból ered. A sumbalon eredetileg egy ismertetőjel, két részre vágott tárgy volt, amelyek egymáshoz való közelítése lehetővé tette a tulajdonos számára, hogy mindkét részt megismerje, hogy azok, mint két testvér közel kerüljenek egymáshoz, és eszerint üdvözöljék egymást, jóllehet korábban soha nem találkoztak. Ebben az értelemben a szimbólum egyfajta összekötő elementum, mégpedig a közvetítés és az analógia nagyszerű lehetőségeivel. Egyesülnek az ellentétek, minek folytán csökken az ellenállás. Részvétel nélkül semmit sem lehet megérteni és semmit sem lehet közölni. A logika függvénye, mivel az ekvivalencia elképzelésére hivatkozik, és maga a matematika saját számaival egyetemben csupán szimbólumokban jut kifejezésre. A szimbólumok, jelek egyfajta kifejező erői úgy a pszichében zajló folyamatoknak - legyen az betegség, változás vagy éppen egy új lehetőség feltűnése -, mint az emberi élet során történő beavatási - önbeavatási stációknak is, legyen az álmokban közölve, vagy történjen spontán felismerés által. A szimbólumok segítenek megismerni önmagunkat és a minket körülvevő világban zajló folyamatok mögött saját mítoszunkat, helyünket és utunkat tudatosítani. C. G. Jung ezt az alábbi módon fogalmazza meg: "A szimbólumok nem csak a történelem és a kultúra egyszerű irányjelzői, hanem eszközök is az emberek számára, hogy minél jobban megérthessék önmagukat."