Újra és újra a Szentlélekben

Pascal klasszikus megfogalmazása: Azok a legjobb könyvek, amelyekről az olvasók azt hiszik, hogy maguk is meg tudták volna írni őket." Úgy gondolom, ez a könyv is olyan egyszerű, hogy az olvasó maga is meg tudta volna írni, ha elgondolkodik az életen, megvizsgálja saját magát, szintén szembenéz saját benső életével. Egyrészt a kegyelem mindenható ereje, másrészt az én hozzáállásom, saját döntéseim, ugyanakkor személyes gyengeségem, bűnre való hajlandóságom, s az Isten kegyelmének megtapasztalása és mindezek összessége alázatra tanít. Gyengeségeim bűnbánatra és állandó megtérésre biztatnak. Isten kegyelme pedig lelkesedésre és cselekvésre, bátorságra buzdít. Gyengeségeim alázatra, az Isten országáért való odaadás pedig állandó küzdelemre sarkall. Ebben a feszültségben akar megtartani Isten, hogy a küzdelemben ne lankadjunk, az eredményességben merjünk alázatban élni, a szenvedés idején kitartsunk a kegyelemben, a kudarcban újra tudjunk kezdeni, hogy alázatban és félelemben műveljük üdvösségünket. Ez az írás a személyes lélekalakítás szempontjából szándékozik átvizsgálni az életet. Nem szomorítani, hanem biztatni akar mindenkit az állandó megtérésre és megújulásra.