Fej vagy írás

A világdíj-nyertes írónő legújabb regényének színhelye Alexandria és ez a színhely ahogyan Földes Jolán megeleveníti szinte túlnő az eseményeken. Csodálatosan közel hozza ezt a bábeli várost, sok-fajú lakosságával, keleti színpompájával, nyugtalanító atmoszférájával. Az átélés élménye izzik a képeken, amelyekben felvillantja a várost, a táj lelkiségét. Író csak akkor tud így láttatni egy tájat, ha sokáig élt a keretében és intenzíven átszűrte lelkén sajátosságait. Felejthetetlenül eleveníti meg ezt a különös világot, amelynek lényegére egy csodálatos Ramadán-ünnep alkalmával eszmél igazán, ebben az ijesztő, lidércnyomásos időszakban, amikor az beletemetkezik saját, titokzatos életébe és megközelíthetetlenebb, mint bármikor. Lassan érteni kezdte őket, felfedezte tunya és mégis méltóságteljes mozdulataik szépségét, elnyújtott és sebesen nekiiramodó torokhangjaik zenéjét, szennyes uccáik örök forgalmának, zajongó hullámzásának varázsát.

Ebbe a világba menekült a regény hőse, martin Éva, hogy kibicsaklott házasságát és még mindig kínzóan égető szerelmét elfeledje. A kis alexandriai penzióban és munkahelyén egész sor érdekes emberrel találkozik, akik csaknem valamennyien ütődöttek kissé, akárcsak ő maga. Mindnyájan más életúton indultak el valamikor és más célt tűztek ki maguknak, de mégis itt kellett most találkozniok. Kényszerűségből vagy szándékosan váltak meg eredeti világuktól, de mindenképpen bezártak egy ajtót maguk mögött és vinnyogva sírnak az ajtó előtt, ám még kopogtatni sem mernek rajta. Megint csak lelki emigrációban élő emberekről ír Földes Jolán, akárcsak világdíj-nyertes regényében, mert ezzel a fajtával való közössége feloldhatatlan. De ma már megbékéltebben látja sorsukat, meglátja a tehetséges kivezető utat is. Már hozzányúlt annak a bizonyos ajtónak kilincséhez