A nagykövet

Tegnap még egy alacsony sorból származó, éhenkórász bukaresti kislány volt, ma a román, svájci, francia, magyar lapok botránykrónikájának hősnője, akit a nemzetközi sajtó egyöntetűen a román Mata Hari néven emleget. De vajon ki valójában e különös és lebilincselően izgalmas dokumentumregény szerzője és főszereplője?
Izgató szépségű, túláradó érzelmességgel megáldott szerelmes fiatal leány? Rafinált, számító kis bestia? A román hírszerzés munkatársa, aki csábító nőiessége fegyverével veszi le lábáról az öregedő svájci nagykövetet? Egyszerre primitív és agyafúrt kurtizán, az Iliescu-rezsim vezérkarának, a romániai pénzarisztokrácia legismertebb tagjainak az ágyasa? A hiteles választ sejthetőleg ő maga sem tudja (vagy nagyon ügyesen titokban tartja).
Csak annyi bizonyos: az első látásra szimpla szerelmi históriának tűnő történet mögött felsejlik a tegnapi, a klasszikus Balkánt és a modern bojárvilágot ötvöző Románia, a titkos összefonódások, a korrupció és cinizmus országa, az az ország, ahol a szerzőhöz hasonló botrányvirágok politikai tényezők lehetnek, és amely világ remélhetőleg mindörökre a múlté.
A könyv egy hónappal az 1996. évi őszi, az Iliescu-rezsim bukásával végződő választások előtt jelent meg Bukarestben