Velence művészete

Részlet a könyvből: Az Adria vidékének határainál, ott, ahol sós illat lengi be a tunya lagúnákat, s lapos kis szigetek sokasága terül szét kiszolgáltatva a tenger lassú árapályának, város emelkedik: Velence. Eredete ködbe vész, amely csak napjainkban kezd lassan-lassan oszladozni. Manapság aligha akad bárki is, aki hinne abban a legendás dátumában - 421. március 25-ében -, amelyet maguk a velenceiek jelöltek meg városuk szerencsés sorsának kezdeteként. Ma már biztosra vehető, hogy az a lagúnák által védett terület, amelyen Velence fekszik, a római időkben is lakott síkság volt, folyók szabdalták, s csak a természet kíméletlen erőinek hatására (tengerrengések, áradások) kényszerült a lakosság arra, hogy a víztől megkímélt pontokon telepedjék le. Sikerült kimutatni (s ezt a régészeti ásatások alá is támasztották), hogy a város településszerkezete a római korban kialakult mezőgazdasági centuriák hálózatán alapszik, s csak a kései középkorban kapta maihoz hasonló alakzatát.