Ments meg engem!

1965. április I2-c reggelén születtem Kecskeméten. Parrag Kláraként anyakönyveztek. Próbálják csak meg kimondani. Ugye? Huszonegy évnek kellett eltelnie, míg végül meghoztam a elöntést, és megjelentem az anyakönyvi hivatalban. Az alkalmazott végigmért, majd gúnyosan rákérdezett: — Miért, ki az a Ferenczy, hogy magának feltétlenül ez a név kell? Legelőször is az édesanyám, másodszor az imádott, akkor már halott nagyapám, sorolhatnám a felmenőket. Mindőjük között azonban, akire a legbüszkébb vagyok, Ferenczy Ida. Ő Sissi, Erzsébet királyné magyar társalkodónője, igaz barátja, lelki támasza, akinek a közreműködése nélkül talán az l867-es kiegyezés sem jött volna létre. Hát így lettem én Ferenczy Klára. Apám fél évig szóba sem akart állni velem, ami az ő szemszögéből érthető reakció volt. Bocsánat, apa, nem ellened, magamért tettem. Gyerekkoromtól vonzottak a művészetek. A híres, kecskeméti Kodály Iskolában végeztem az általánost és a gimnáziumot is. Érettségi után a bajai tanítóképző következett, majd egy év a pedagóguspályán, tíz kellemes év az idegenforgalomban, nyelvtanulás és munka Németországban. Dolgoztam banktisztviselőként, korrepetitorként, tolmácsként, titkárnőként. Nyolc éve vagyok hű feleség, hét éve büszke anya. Jelenleg Győrben élek. Ebben a kötetben találhatók versek, szép emlékezések, rácsodálkozások, bölcseletek, döbbenetek. Melléjük Csáky Lajos barátom számomra legkedvesebb képeiből válogattam. Lapozgassák, olvasgassák és csak hagyják, hogy az érzések átvonuljanak a leikükön a maguk útján.