A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
könyvfakasztó kiadó
| 2006
| MAGYAR nyelvű
| PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
|
240 oldal
Feldmár András
Kanadában elö magyar pszichológus, pszichoterapeuta.
1940-ben született Budapesten majd 1 ő evesen, 1956 decemberében
tavozott az orszagból am ennek - saját bevallása szerint - sokkal
inkább csaladi, mint politikai okai voltak.
Kanadában szerez diplomát matematikából, majd egy hirtelen
váltással a pszichológia felé fordul, 1969-töl egyetemi tanulmányai
befejeztével klinikai pszichológusként dolgozik Vancouverben.
Ekkor ismerkedik meg R. D. Lainggel és ez a talalkozás nagy hatást
tesz rá. Londonba költözik, ahol a skot pszichiáter tanitványa lesz
és egy életre szóló baratság szövódik közöttük.
1975-ben visszatérve Kanadába privát praxist indít, melyet mind
a mai napig folytat. Az eltelt több mint 30 évben rendkivül szerte-
ágazó tevékenység jellemezte őt. Figyelemre méltó eredményeket
ért el pszichotikusok pszichoterapiájával, de elöszeretettel fog-
lalkozik gyerekekkel, családokkal, csoportokkal és különbözö
közössegekkel is.
2002-ben Fliegauf Benedek „Van élet a halál elött?" címmel
pprtréfilmet forgatott róla.
Az utóbbi években egyre több idöt töltött pszichológusok és
pszichiáterek továbbképzésevel. Elöadásokat és workshop-okat
tartott Kanada és USA több városában, Angliaban, Minszkben,
Szarajevóban, Szerbiában, Debrecenben és Budapesten.
„Miért fontosabb a terapeuta számára az, hogy hallgasson, mint az, hogy beszéljen? Mert a terapeuta dolga, tehát az enyém, hogy megtaláljam a pácienst, nem az övé, hogy eljöjjön hozzám. Minden nyomot, jelet fel kell használnom, hogy odataláljak, ahol a páciens tartózkodik, hozzá kell szoktatnom magam ahhoz a környezethez, amelyben létezik, és abba kell belehelyezkednem, hogy vele maradhassak. A legtöbben, amikor hozzám fordulnak segítségért, az elszigeteltség fájdalmától szenvednek, elveszítve kapcsolatukat életük korábbi szereplőivel. A kapcsolat ára a hitelesség elveszítése, az eredeti, autonóm én elveszítése. Még mielőtt az ember egyedi énje kibontakozhatna, máris nyomás nehezedik rá, hogy kövesse a családi vagy társadalmi forgatókönyvet. Az ember vagy alkalmazkodik, vagy fellázad, de arra nincs ideje, hogy az legyen, aki valójában. Az a dolgom, hogy elfogadjam a Másik határtalan, végtelen másságát, ahogy a maga tempója szerint megmutatkozik előttem.”
(Feldmár András)