Fedél nélkül New Yorkban - Beszélgetések az írásról

Stringer embermeséinek és a két szerző beszélgetéseinek közös üzenete: a társadalmi felelősségvállalás szükségessége és az író leküzdhetetlen vágya, hogy író maradhasson. Két mű, két különleges művészi hang egy kötetben. Fedél nélkül New Yorkban. Lee Stringer kokainfüggő hajléktalanként élt New York utcáin a nyolcvanas évek elejétől a kilencvenes évek közepéig. Egy napon valami hegyes eszköz után kutatott, hogy kitisztítsa vele a pipáját, és egy ceruzacsonkra akadt. Megtalálta, és írni kezdett vele. Szenvedélyes drogosból hamarosan szenvedélyes íróvá vált, otthontalanként az írásban lelt otthonra. A Street News szerkesztőjeként keserű iróniával, de mély emberséggel, bölcsességgel, hihetetlenül érzékletesen és hitelesen írta meg az utca népének történeteit. Stringer írásait olvasva rádöbbenhetünk, hogy a New York-i elesettek világa nem is áll olyan távol tőlünk, és gondolatai érzékenyebbé tehetnek saját világunk megértésére is. Beszélgetések az írásról. Két különleges művész találkozása elevenedik meg a könyv lapjain. Beszélgetéseik nem csupán az írásról szólnak, hanem a művészetről és általában az egész életről. Egyik szerző sem zárkózik elefántcsonttoronyba, hogy zavartalanul írhasson. Egyformán lelkesednek egymás írásaiért és magáért az életért, soha nem veszítik el humorérzéküket. A hatásos tőmondatok korában, ahol az irodalom bizonyos értelemben feleslegessé vált, Stringer azért ír, hogy "ne kelljen olyan praktikusnak lennünk", Vonnegut pedig így prédikál: "Avégből születtünk erre a világra, hogy ökörködjünk. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!" Kurt Vonnegut: A művészet sosem szól a pénzkeresetről, sem pedig arról, hogy az ember híres legyen. Hanem hogy a lelkét építse. Az emberek éppen ezért mindig is fognak regényeket vagy legalábbis novellákat írni, mert rájönnek, hogy így tudják kezelni saját neurózisukat. Lee Stringer: Nagy élvezet volt, amikor próbáltam kiötölni, hogyan töltsem meg ezt a sok oldalt, és amikor már biztos voltam benne, hogy képtelen vagyok kitalálni, hoppá, egyszer csak történt valami. Mintha megfogtam volna az Isten lábát.