Magyarország 1514-ben

Eötvös, akit az aggódás, a nemzet féltése nem tett képtelenné a történelmi és társadalmi helyzet józan felmérésére, félreérthetetlen célzatossággal mutatja be, hogy a hatalmon levők konok embertelensége bizonyos körülmények között szükségszerűen forradalmat vált ki. A regény azok fölött mond szigorú ítéletet, akik a jobbágyságot a nyomor mélységeibe szorították, akik okozói, részesei voltak megaláztatásának, testi-lelki megtörettetésének. Természetesen a műfaj követelményeinek megfelelően: tragikus szerelmek történetében. A polgári származású Szaleresi Klárinak Ártándi Pál iránt érzett szerelme, mely egyre emésztőbb lobogású lesz, és Orbánnak, a művelt jobbágyfiúnak szelíden makacs vonzódásása Telegdi Fruzsinához végzetesen hiábavaló, az előítéletek, az osztályok közötti válaszfalak eleve lehetetlenné teszik a boldogulást, az öntörvényű beteljesedést. A Magyarország 1514-ben nemcsak a század leghitelesebb történelmi regénye, hanem szorongatóan igaz szerelmi történet is.