Történetek egy hideg faházban - Írások a hűség és a hűtlenség tárgyköréből

Eörsi István írja: Másodszor kísérletezem olyan könyvvel, mely különféle műfajú írásoknak ad szállást. Az új kötetbe verseken, novellákon, publicisztikai termékeken kívül egy dráma is bebocsáttatást nyert. Ezúttal azonban nemcsak azt szeretném magamnak is bebizonyítani, hogy a különféle műfajokban ugyanaz a szemlélet és gondolkodásmód nyilatkozik meg, hanem arra is törekszem, hogy különféle módokon ugyanazt a kellőképpen tágra szabott témakört ostromoljam. Nem háríthatom el eközben teljességgel a szemfényvesztés gyanúját: hiszen nincs olyan irodalmi sőt: művészi alkotás, melynek ne volna köze a hűséghez és hűtlenséghez. A művésznek, hogy termelni tudjon, legalábbis önmagához hűnek kell lennie. Munka közben egyre erősbödött bennem az a meggyőződés, hogy a szóban forgó ellentétpár csak látszólag zárja ki egymást hűtlenségre való hajlam nélkül a hűség könnyen torkollhat szűkhomlokú stupiditásba, maradiságba, szemforgatásba, a hűtlenség pedig gyakran táplálkozik annak erős tudatából, amitől elpártoltunk. A legizgalmasabbak az átmeneti formák, amikor a két fogalom a csalás, az öncsalás és a cinizmus álcázott ösvényein szinte észrevétlenül megy át egymásba. Korunk az ilyen ösvényeknek valóságos labirintusrendszerét rejti magában. Engem mindig is vonzottak az útvesztők, a hozzájuk tartozó Ariadnékkal és fonalakkal egyetemben.