Az esti rendelés elmarad

Az önkéntelen főhős egy sikertelen vízbefúlás után rögzíti le föltolakodó emlékeit. Miképpen neki azon pillanatban előttünk is elfutnak medikus életének tintát érdemlő eseményei: őrlődés a mentősöknél, hólapátolás a Fővárosnál, az egyetemi élet könyvnyálazó görnyedései, munka a klinikán és a közkórházakban. Belekerülve a háború forgatókönyvébe 1945 előtt nyugatra viszik, ahonnét igazolatlan orvosként hadifogolynak érkezik haza. Később magáéi között talál helyet, s a munkától fűtötten lelkesen keresi a segélytkérő kezeket. Tapasztalatgyűjtése csak föltöltekezés eljövendő falusi feladataihoz. Eközben iram és kulturtársra lel. Felesége a mellette és mellénőtt Veronika síránkozik csak őszintén az egyéve katonai behívó felett. Boldizsár ismét fuldoklik a munkától és egy hajóborulásnál. Végülis kiszellőződve az egyenruha szagától, és átformálódva szögleteitől régvárt helyére kerül faluba, körzetbe, közibénk. Az első nekifutások előtt mire a réztábla a kapu alá kerülhetne megbetegedik, s ágyba dől. Eközben felesége merész formabontással töri meg az életrajzregény elsőszemélyű híradásait. Kiszűri a tanulságosabb eseteket maguknak és az újrakezdőknek egyaránt. Boldizsár munkája gyakran túlontúl sok, és a szívtrombózis veszélye ugyancsak közel. Eszébe azonban sohasem jutna az elégedetlenség, mert másokért dolgozni főleg a betegekért oly szép, meleg és háládatos.