A Kaukázustól Skóciáig vadásztunk, horgásztunk

Ez a könyvecske tulajdonképpen a köszönetnyilvánítás sajátos formája. Hálánkat fejezzük ki általa a nemzetiségükben különböző, de kedvességben és vendégszeretetben egyforma házigazdánk iránt úgy, hogy összekaparjuk emlékezetünk "vadásztarisznyájának" tartalmát és közkézre adjuk. A dologban a legfurcsább az, hogy pont azok nem értik majd meg, akikről szól, mert nem tudnak magyarul. Kollégák ők, orvosok, akikkel a munka hozott össze különböző kongresszusokon; a szakmai ismeretség és együttműködés barátsággá mélyült, ez pedig vendégszeretettel párosulva vadászati meghívást eredményezett. Ily módon jutottunk olyan külhoni vadászati élményekhez, amelyeket saját erőnkből soha nem érhettünk volna el. Köszönet érte, nyomtatott formában is.
De egy tanulságot is kínál az egész történet. Azt, hogy érdemes dolgozni, sokat, sokféle örömről lemondva, mert a fáradozás és kitartás nemcsak szakmai sikerekkel, hírnévvel "fizet", de a hasznosat a kellemessel vegyíti, lehetővé teszi a hobby kivételes szintű kiélését.