Fogalomtörténet Koselleck után - A politikai nyelv kutatásának kortárs módszertana és gyakorlata

E kötet felépítése reprezentatív, és tükrözi a fogalomtörténet utóbbi évtizedekben született nemzetközi szakirodalmának arányait azáltal, hogy csak két szigorú értelemben vett elmélettörténeti fejtegetés szerepel benne, míg gerincét változatos témákon végzett fogalomtörténeti elemzések teszik ki.

A mai eszmetörténet-írás módszertanát a Koselleck-féle fogalomtörténet és a Skinner, Pocock, Dunn és mások nevéhez köthető eszmetörténet uralja. Ezek magyarországi recepciójából nagyrészt hiányzik az empirikus gyakorlat megjelenése. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy sem a fogalomtörténet, sem az eszmetörténet nem nevezhető elsősorban teoretikus törekvésnek (eredeti formáját és későbbi mutációit tekintve sem), hanem elméleti referenciái mellett mindkettő nagyon is a történész (vagy a filozófiatörténész) gyakorlati tapasztalataiból fakadt. Ezért sem szerencsés azonosítani például Koselleck vagy Skinner közel fél évszázada írt történetelméleti, illetve módszertani cikkeinek következtetéseit saját történetírói gyakorlatukkal, főként nem az egyes (egyébként igencsak fragmentált) tudományágak praxisának egészével. E kötet elsősorban olyan szövegekből igyekszik válogatást adni, amelyek döntően olyan szerzők tollából származnak, akik gyakran nagyobb projektek élén történetírói gyakorlatként művelik a fogalomtörténet valamely változatát, és az ennek során felmerülő problémákat esetenként teoretikusan is igyekeznek megragadni, újraértelmezve a nagy elődöktől örökölt módszertani kereteket. Legalább ennyiben a mű felépítése is reprezentatív, és tükrözi a téma utóbbi évtizedekben született nemzetközi szakirodalmának arányait azáltal, hogy csak két szigorú értelemben vett elmélettörténeti fejtegetés szerepel benne, míg gerincét változatos témákon végzett fogalomtörténeti elemzések teszik ki.