A hunok öröksége

A hunok szellemi és anyagi kultúrájának kutatása manapság az egyik leggyorsabban fejlődő tudományág világszerte. Az elmúlt húsz évben megtöbbszöröződött a kiásott hun sírok száma Ázsiában, és a keleti források révén újabb és újabb ismeretekre tehettünk szert róluk. Ezért időszerű, hogy a magyar olvasók is megismerkedjenek azzal, hogy mit tudnak a neves külföldi és hazai hun kutatók e hatalmas birodalomról. Az elmúlt évek nemzetközi hun konferenciáinak anyagaiból és a jelen kötetből egyértelműen kiderül, hogy gyökeresen át kell értékelni a hunok szerepét mind a világtörténelmi folyamatok elemzésében, mind a magyar őstörténeti kutatásokban, Észak-Kínától egészen a Bécsi-medencéig. A tudományos alapossággal íródott, de mégis közérthető tanulmányok egyik célja az, hogy rávilágítson a hunok páratlan civilizációs hagyatékára, másrészről viszont ledöntse azokat az antik forrásokban gyökerező dogmákat a hunokról és más keleti népekről, melyek a hazai szakirodalomban mindmáig megtalálhatók. Az 1940-ben megjelent "Attila és hunjai" tanulmánykötet több évtizedig meghatározta a hunokról szóló felfogásunkat. Jelen mű szerzői azt remélik, hogy "A hunok öröksége" is hasonlóan népszerű lesz úgy a szakma, mint a nagyközönség számára, és beindul egy olyan műhelymunka, amely lehetővé teszi a hunok alapos kutatását. A kötet nem titkolt célja, hogy útmutatóul szolgáljon a hunok iránt érdeklődő fiataloknak, és arra biztassa őket, hogy a nagy magyar kutatók nyomán tárják fel őseink keleti eredetének még ismeretlen elemeit, Kínától egészen Németországig.