Latin lélegzet, Itália. Itália lüktető, lendítő, tudatunk, érzéseink befogadás-körét mindegyre új horizontokkal tágító inspirációs erőtere: Róma. Mediterrán tengerek, tengerszorosok, szigetek. Vulkánok. Hatalmas kikötők. A lovagkor romjain megszülető reneszánsz. E könyv nem turisztikai útleírás, nem egyes, a maguk nemében páratlan jelenségeket, úgynevezett "látnivalókat" felidéző útirajz Itáliáról, az ő nagyságos múltjaiból, s az ő ellenállhatatlanul odavonzóan, minden égtájak s az összes népek felé kisugárzóan szépséges városairól, egészében a "világörökség" meghatározó részét képező sokszázados, évezredes, tudjuk, örök értekeiről. Talán az sem volna elfogult túlzás, ha azt mondanánk: Róma egymagában a világörökség...
Könyvünkben a versek, versciklusok és a versek mellett szárnyaló fényképek nem alkalmilag, amúgy "útközben" született alkotások, hanem magának Itáliának ajándékai. Két hív Róma-zarándok sokszor megtett útjainak latin lélegzete ez a könyv, amelyben az "eltűnt időt" keresik, remélve, hogy egyszer szembe mennek azokkal az időkkel, amelyek messze elmúltak már, s látni fogják: jövőidőkkel találkoznak. Keresik egyre azoknak az időknek életjeleit, melyek látszólag eltűntek a megmaradt romterekből is... És, ha meg nem is találhatják soha, mint egy nyomot, amelyen valaha mások jártak, mégis, egy-egy szó, egy-egy fénykép véletlenje revén: legalább másodpercig megadatik számukra, mintegy kegyelemképpen, hogy láthassák, megélhessék azokat az oly régen tovatűnt életforgásokat, amelyek miatt ma is öröm élnünk, s amelyek nélkül jelenünk csupán egy zsúfolt áruház volna.
Emlékkönyv ez: lelkes, szépnek-élt ifjúságunk megvalósult legendájának és honvággyá vált valóságának emlékkönyve.
Latin Lélegzet című könyvünkben két megjelenítési forma, két komplementáris nyelvi térerő - vers és fotográfia — szimultán és szervesen tör egy végül társuló és együttható kifejezés felé. A kettős megjelenítésnek kimeríthetetlen, hitvalló és világi, élő és éltető "céltárgya", eszménye egy és ugyanaz: Itália és Róma. A latin-mediterrán ősi,örökzöld, sugaras kultúra, a római civilizáció, az itáliai századok összművészete, építészete és mindenekelőtt maga az univerzális latin nyelviség volt és maradt mindig is az a köldökzsinór, amely Magyarországot a keresztényi-királysági kezdetektől Európához kötötte és köti termékeny, áldott kötéssel mindmáig. Ez a hatás működik ma is: a magvar kultúra a latin élet-tudással, a latin szépségkultusszal mindmáig mélységes, mindennapi kapcsolatban áll.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
