A magyar szürke 48 árnyalata - Kis politikushatározó

Dési János, a Népszava és a Klubrádió munkatársa nagy munkába fogott: lexikonná varázsolta össze a magyar közélet 48 prominens alakjának pályaképét - jobbról is meg balról is.A magyar szürke 48 árnyalatából megtudhatjuk, kinek-kinek milyen kacskaringókon keresztül vezetett az útja napjainkig. A szerző temérdek tanulságos dokumentumot is csatasorba állít a politikusok jellemvonásainak kidomborítására. E domborításban Pápai Gábor sietett Dési segítségére: minden résztvevőről készített egy-egy csinos karikatúrát.  Mindjárt az elején be kell vallanom, elfogult vagyok a szerzővel. Kedvelem. Szeretem az írásait. Rádiós jegyzeteit, beszélgetéseit abban a bizonyos egy rádióban.Személyesen nem sokat találkoztunk, és ha igen, akkor sem jutottunk túl az udvarias köszönésen. Egyetlen komolyabb beszélgetésünkre emlékszem: egy nyári estén, egy balatonszárszói kertben, kuktasapkában állt egy kondér mögött önkéntes szakácsként, és arról társalogtunk, eléggé átsült-e a szürke marha.Apropó, szürke marha. Ezt a könyvet olvasva, Nagy Lajos Képtelen természetrajza jutott eszembe. Ő abban valós és kitalált állatokról ír, Dési valódi politikusokról ad pontos élet-karrier-pályaképet. Bemutatja, ki honnan indult, hová jutott és néha, minek...A politikus=ciki, írja a szerző egy helyütt. Érdemes-e róluk írni, majd olvasni róluk? Érdemes-e megtudnunk, hogy közülük többen jelentkeztek a Színművészeti Főiskolára sikertelenül, és most a ,,Nemzeti Parlament" színpadán ripacskodnak. Érdemes-e tisztázni, hogy kiflibe vagy sós stangliba haraptak-e bele? Érdemes-e tudnunk, hogy mit mondtak húsz évvel ezelőtt, és mit hablatyolnak a szájukkal ma? Érdemes-e egyetértenünk a szerzőnek azzal a kijelentésével, hogy ,,a mi elnökünk Göncz Árpád"?Az utóbbira a válaszom igen. A korábbi kérdésekre a választ döntse el a kedves olvasó. Annyit segíthetek, hogy szerintem azokra is igen a helyes válasz. Hisz' együtt élünk velük, mint a kutya a ráragadt bogánccsal, és bárhogy rázzuk magunkat, nem szabadulunk tőlük, de legalább többet tudunk meg róluk, mint amennyit ők el szeretnének árulni magukról.,,Ceterum censeo": el kell olvasni!Gálvölgyi János