Klasszikus formatan

Miként azt már korábbi köteteinkben – Történeti anyagtan (Terc, 2000) és Történeti szerkezettan (Terc, 2002) - jeleztük, az anyag és a szerkezet után a forma kérdéseivel foglalkozunk. Ez azonban túlságosan is nagy téma ahhoz, hogy egyetlen kötetben a teljességre törekedjünk. A görögföldön kialakult és a hellenisztikus világban elterjedt "antik" építészeti formakincs a történelem folyamán ismételten összefüggő építészeti stílust alkotott, napjainkig európai műveltségünk része, építészeti tudatunk és még inkább tudatalattink meghatározója. E formavilág - valamennyi, az idők folyamán belőle kifejlődött megoldással együtt - a konzervatív, távolságtartó reprezentáció építészeti kifejezése; kialakulása, fejlődése és formái egy témaként tárgyalhatók. Léteznek azonban az antik formavilág homlokzattagoló gyakorlatától eltérő irányzatok, amelyek önmagukban zárt fejlődési és formai egységek. Ilyen az európai műveltségű világban a gótika, valamint a pittoreszk és romantikus építészet formavilága, és a 19. század végén életre kelt szecessziós - vagy bármilyen egyéb néven nevezzük - építészet valamennyi irányzatával együtt. Ide tartozik a modern építészet is, már amennyiben annak külső megjelenése a tudatos formálás szándékát mutatja. Ezek sem zárványok az építészet történetében, és nem állnak szellemiségükben teljesen kívül az antikra épülő formavilágon, mégis részletformájuk és karakterük más. Mindez azt jelenti, hogy témánk két logikai egységre tagolódik, a fejlődés logikáját követve, a klasszikus formatant tárgyalja. Tárgyalási módja hagyományos, ismerteti az egyes alapformák körét, bemutatja az antikra épülő építészeti világ formáit és gondolkodását is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy e tanulmány hagyományos értelemben vett építészettörténeti szakkönyv. A történet szakszerűen egy-egy korszak bemutatását, folyamatainak ábrázolását és elemzését, valamint összefüggéseinek értékelését jelenti, a maga összetett, nehézkes és sokszor unalmas, ám egyszersmind nagyon is hasznos módján - albumszerűen viszont sok színes ábrával, gyönyörű nyomattal azonos, kevés szöveggel, ám aki fogékony rá: finom hangulatokkal.