Négy évvel ezelőtt, 2002-ben, egy nyári reggelen a budapesti Vasvári Pál utcában, egy bérház belső udvarában lévő zsinagógából különös dallamú, kántáló férfihang mintha Jeruzsálem óvárosából szólt volna. Benéztem, egy férfi Tórát olvasott a közösségnek. Ott kezdtem el fotózni, majd folytattam a Dohány, a Kazinczy utcai és más budapesti zsinagógákban. Nyírtass az egyetlen vidéki helyszín a könyvben.
A zsidó vallást nem a vallási teendők sokaságán keresztül szeretném bemutatni, hanem az Istenhez való tartozás kifejeződésének életképeivel. A fotók szempontjából nincs jelentősége, de az írásaimról el kell mondanom, hogy nem zsidó nézőpontból készültek... Nem zsidóként sem maradtam soha kívülálló, bizalommal fogadtak mindenhol.
A Tóra kronológiáját követtem a zarándokünnepek képszerkesztésekor, Abrahám történetétől Mózes haláláig eljutva. Nem tiszteletlenségből tértem el Mózes III. könyvében, a Leviticus 23. részében megadott sorrendtől. Azt szeretném, hogy a vallást nem gyakorló zsidók és az izraelita vallás iránt érdeklődő nem zsidók is könnyen megértsék a lelket nemesebbé tévő üzeneteket. Remélem, hogy a hívő zsidóknak is megerősítést adnak a képek és a magyarázatok. A fotókon szereplők nyíltan vállalták a világnézetüket, vallásos cselekedeteiket a hit hatja át. A fényképezés során egy évezredeken át megőrzött kultúrával kerültem természetes és közeli kapcsolatba. Négy év elteltével már látom, hogy az emberek felett álló akarat örökíti át a zsidó vallásgyakorlást nemzedékről nemzedékre, az idők végezetéig.
A könyv fotóin szereplőknek köszönöm a közreműködésüket és a segítőkészségüket. Arcuk, tekintetük, valamint a cselekedeteik látható hitelessége nem a fotók érdeme, a fényképezőgép objektíve a valóságot látta meg. Kérem a kedves Olvasót, hogy forgassa bizalommal a könyvemet, amely szándékom szerint mindannyiunk örömére készült.
Demecs Zsolt
2006. 12. 15.
gyönyörű