Kutyaszívvel

"Ebben az új évszázadban majd valószínűleg rá kell megint döbbennünk, hogy élni nagyszerű dolog, bár létünk a képtelenségek sűrűjében zajlik. Már csak a csoda természetes. Ahogy Ildikó magára húzza a félszáz tonnás gép kormányszarvait s naponta megéli, a földtől való elszakadás visszavonhatatlan szép pillanatát! Airborne - ezt így hívják a pilóták. Kockázat ez, mint a hit köznapi logikáktól elrugaszkodó nekilendülése: a kozmosz magányán túl jelen kell lennie a Léleknek. Égi és földi terek, felhok és tengerek fölött. A mennyei távlatok mélyén pedig itt az anyaföld, a természet realitása: ásványok, növények, állatok, emberek elkápráztató sorsa, törvénye; minden tragikuma ellenére is ujjongásra késztetően. A lányom, azt hiszem, a teremtés derűs diadaláról ír, áldott képességünkről, hogy szerethetjük az állatokat; macskákat, kutyákat, lovakat. És talán épp igazi Kutyaszívvel egymást is."