Velünkjáró

Tíz esztendőnél hosszabb ideig írtam VezérCzikkeket az Igenbe. Előbb kéthetenként, majd havonta, a lap megjelenése szerint. Az Igennel együtt a VezérCzikk műfaját is ki kellett találni, hogy friss legyen, de sokáig elálljon, hogy köz legyen és személyes, hogy megszólítsa azt is, aki süketnek tetteti magát, és folyton rohan ügyei után - önmaga és az Úr elől.Tehát olyan rövidre kellett venni a szöveget, hogy fél perc alatt át lehessen futni, de beleakadjon az olvasóba, akár a bogáncs.Ez a kis összeállítás, a Velünkjáró, bogáncskönyv szeretne lenni. Elfér retikülbe, övtáskába, mellényzsebbe. Kinyitható a legzsúfoltabb autóbuszon, közlekedési dugóban a volán mellett, pár szempillantás után már be is csukható. A bogáncs kijött belőle, s talán beakadt... - Czakó Gábor