Tanúvallomás

Elmondhatom, válogatott novelláimat foglalja magában e kötet. Első zsengéimtől a közelmúltiakig két évtizednyi kísérlet, melyet az idő maga rostált. Ifjúkoromban verseket írtam. A háború s a későbbi társadalmi földrengések szerencsére elnyelték ezeket a próbálkozásokat, különben még megjelentek volna. Mire rádöbbentem, hogy írok, s megkérdeztem magamtól, mi végre már késő volt, nem fordulhattam vissza. Engem a valóság érdekel: milyen az ember két társadalmi rend küszöbén? Miként viseli a történelem által reá rótt terheket? Miért roppan össze a tegnapi hős, miért egyenesedik fel a tegnapi gyáva? Milyen a korszerű ember? Ki a munkás, s hogy gondolkozik, viselkedik új helyzetében?
Nem történelmet írok, alakjaim sokak megfigyeléséből állnak össze. Mert az élet nem novella, és nem regény. Az élet szakadatlan folyamat, amelynek nincsen kezdete és vége; emberek és sorsok bukkannak fel, összecsapnak, megbirkóznak egymással, s alámerülnek az időbe. Az író dolga, hogy a kuszaságokból kihámozza a megörökítésre méltót, s olykor engednie kell a rendetlenségnek. De hát mi a fontos? Amit megírtunk? S amit nem, kevéssé lenne az? Ha az író döntött, vajon sikerrel járt-e igyekezete? Az élet ellentmondásokkal terhes, s aki az igazságot keresi, egyre járatlanabb utakra téved.
E kötetben nyújtom át az olvasónak azt, amit én láttam. Holnap feltehetően más lesz számomra a fontos