Játékosok és szeretők

Két évtized távlatában már-már történelemmé vált évek tévedéseit, tévítéleteit vizsgálja az író, és korábbi vizsgálódásaihoz a "Hideg napok" nagy lelkiismeret-vizsgálatához méltóan, írói igényéhez mérten nem elégszik meg sem az előfordult törvénytelenségek, sem a törvénytelenségeket elfogadó elvtelenség, meghunyászkodás, sen a túlzások okozta megfélemlítettség ábrázolásával: mélyebbre hatol, tipikus ellentmondások gyökeréig és bármely korban és helyzetben érvényes, fölismerhető emberi gyöngeségekig.
Az-e a hatalom dolga, hogy törvénybe foglalt igazságainak megsértőit büntesse, vagy az-e a dolga, hogy eleve számítson törvénysértőkre, és előre elrettentse őket a törvényszegéstől? Bűnösnek ítélhet-e bármely bíró olyan vádlottat, akinek törvénysértése "maximálisan valószínű", vagy csak azt ítélheti el, akinek bűnösségét tények bizonyítják.
Ezekre a kérdésekre válaszol a "Játékosok és szeretők" nagy körképe, amely egy falu és egy kisváros színpadján jelenik meg, drámai feszültséggel telt jelenetek sorában: az író ítéletet mond bűnösök és tévedők és erőszakosok fölött, de ez az ítélet szigorúságában is megértő, és éppen a regény vidéki újságírói főhősével szemben az, aki csetlésében-botlásában, ingadozásaiban nem is igen tudhatott többet azokban az években, mint hogy "élni akart".