Apák és lányok

A tapasztalt olvasó is ritkán találkozik olyan mai pályakezdővel, aki elsőre teljesen szabályos, épkézláb nagyprózával - magyarán hagyományosan új regénnyel jelentkezik. Csaholczi Annamária szemmel láthatólag olyan köznapi emberek és helyzetek bemutatását szorgalmazza, akiknek sorsát szívesen kísérik figyelemmel a fogékony olvasók. Ők minden divatos látszat ellenére érdekesen tartalmas, természetesen korszerű, sokatmondó történetekből szeretnek személyes vagy általános tanulságokat levonni. Méghozzá úgy, hogy közben rálátást nyernek arra a háttérre és közegre, melyben az adott cselekmény lejátszódik. Kifejezetten társadalmi érdekű, igényes regénnyel van tehát dolgunk, mentesen a giccses nőirodalmi trenditől, illetőleg a kínosan unalmas szöveg irodalmárkodástól. Az érdemes mű hangsúlyozottan jelenkori magyar hősei mellőzhetetlen erkölcsi dilemmákkal küszködnek. Olyan múltból eredő kihívásokkal néznek szembe, melyek tisztességes megoldásától függ a jövendőjük. Kitérni előlük vagy túllépni rajtuk azért nincs módjukban, mert alapvetően meghatározzák, kijelölik továbbélési lehetőségeiket. A változatos helyzetekben tanúsított viselkedésük, egymásra reagálásuk is életteli, azaz megfelelően logikus, vagy ellenkezőleg: hitelesen váratlan természetű. Csaholczi Annamária cselekményvezetése tudatosan visszafogott, az olvasói várakozást előkészítő vagy fokozatosan kielégítő. Nem hagy elvarratlan szálakat a fordulatos elbeszélésben. Sőt, inkább hajlamos a túlrészletezésre, mint a kihagyásos szűkszavúságra. Jellemformálása magabiztos, és elővigyázatosan fokozatosan feltáró-kibontakoztató. Nem hanyagolja el a környezetrajzot sem. Törekvése a leírások pontosságára, helyi jelentőségük érzékeltetésére általában igen sikerült. Figuráit modorosság nélkül egyéníti. Eleven párbeszédei mindig előre viszik a történetet. Fejezeteiből, jeleneteiből sosem hiányzik a feszültség. Ez arról tanúskodik, hogy kiváló képessége van a belső drámák felismeréséhez és megragadásához. -(Iszlai Zoltán József Attila-díjas író).