Autista a kislányom

Egy gyermek születése mindig öröm a családban. A szülők kíváncsian várják, hogy milyen lesz, szőke vagy barna, zöldszemű avagy kék, hogyan fog mosolyogni, mikor ismeri fel szüleit, mikor lehet majd vele beszélgetni, játszani. És eljön a várva várt pillanat, a gyermek megszületik. Látszólag olyan mint a többi, de valahogy mégis más. Először a gyermek közvetlen környezete érzékeli, hogy valamiképpen elüt a kortársaitól vagy ha már van nagyobb testvére, a szülők visszagondolnak, s rájönnek a nővér vagy a báty nem ilyen volt ebben az életkorban. S a szülőben előbb-utóbb megfogalmazódik, a gyerek azért nem csinál meg tőle elvárható dolgokat, mert nem tudja. Ekkor alaposabban kezd rá odafigyelni, s van olyan is, aki már nagyon korán elviszi orvoshoz. Aki alaposan megvizsgálja, s megállapítja fizikailag minden rendben van, itt inkább valamilyen pszichológiai természetű lehet a baj. A szülők nem nyugszanak bele, sokszor orvostól orvosig viszik a gyermeket, míg végül is valaki felállítja a diagnózist: autista a gyermek. De ez vajon mit jelent? Hogyan tovább? Mit tegyünk? kérdezik a szülők, s a válasz igen nehéz és bonyolult.
Ez a könyv egy több gyermekes édesanya szemszögéből mutatja be, hogyan ismerték fel, hogy egyik kislánya autista, mi mindent tettek vele s, hogy a szeretet és odaadás a család részéről mekkora hegyeket tud megmozgatni, még a sokszor legkilátástalanabb helyzetben is.
Reméljük, hogy ez az igen izgalmas regényszerű olvasmány nemcsak az autista gyermekek szüleinek, nagyszüleinek szolgál tanulságul, hanem mindenkinek, akit ez a téma érdekel, s megértőbb szeretne lenni az ilyen gyermekekkel és családjukkal.