Az elhagyott Jézus

Közösségi lelkiség sorozatunk jelen kötetében az egység titkáról lesz szó, az Útról, aki az egységre elvezet minket, a keresztre feszített és elhagyott Jézusról.

A könyv első részében három, 1983-ban a közösség tagjainak tartott előadás szerkesztett változatát olvashatjuk, melyek bemutatják az alapítónő legelső megsejtéseit Jézus elhagyatottságáról. Lelkiségének ez az egyik legeredetibb gondolata, mely új vonásokkal gazdagítja Jézus szenvedésének értelmezését az egész egyház számára.

A második részben a téma két újabb kifejtése található. Az egyik az Egyházak Világtanácsának ülésén hangzott el 2002-ben, és bemutatja, milyen hatással van az elhagyott Jézus iránti szeretet az ökumenikus párbeszédre. A másik különös jelentőségű számunkra, hiszen a Budapesten 2006-ban megtartott Egyetemes Testvériség napjára írt beszédről van szó, melyben az elhagyott Jézust, mint korunk kulturális éjszakájára adott választ mutatja be.

János apostol írja: Szeretet az Isten. Chiara Lubich megérti ennek a szeretetnek a mértékét a keresztre feszített Jézusban. Az elhagyott Jézus lesz az a kiindulópont, ahonnan megkezdődik az új teremtés. Szent Pál pedig így ír: Nem akarok másról tudni köztetek, csak a keresztre feszített Jézusról (1Kor2,2). Ez a felfedezés a Fokoláre Mozgalom követőinek is legmélyebb tapasztalata.