A kacska kereszt

A falut kereszt formára építették. Meg is mondta a vén Huncut Gyulus, a dalló:
Ha az a jóságos Jézus megint földre száll, enybül idefeszíthetik, és szemét nép is akad bőségesen, aki csaholva venné az Ő szentséges vérét, akár a kopófalka az űzött nyúlét."
Dél-Írországnak ez a falucskája a színhelye Brendan Kennelly kisregényének. A tomboló nyár kellős közepén hirtelen kimerül a víztartály: itt állnak az emberek magatehetetlen, kiszolgáltatva a Hivatal packázásainak a nem csillapodó hőségben, az egyre fojtogatóbb bűzben, a mindent elnyelő porban, piszokban. Pusztulásra ítélve. Ám ez a drámai helyzet csak kiélezett szimbóluma annak a ténynek, hogy ez a falu amúgy is kihalásra ítéltetett. Mert terméketlen, kopár nemcsak a föld, amelyen árván hagyott, örökre lelakatolt házak búslakodnak, de meddő a szellem is, amely beletörődött a változatlanba: az értelmetlen, céljavesztett vegetációba. Aki fiatal, menekül innen: más országba, kalandra, jövőre éhesen.