Álarc nélkül... - Mozaikszemek egy téli délutánból

Tizennégy asszony ül együtt s beszélni kezdenek. Elmondják egymásnak őszintén, életük legszebb, legnagyobb eseményét. Levetik magukról az előítéleteket, a társadalom reájukrótta bilincseket, leteszik lelkük sűrű fátyolát beszélni kezdenek: álarc nélkül
- Nézzétek mondta a háziasszony s félrehúzta a függönyöket, kimutatott a puha, vastag hólepel alatt alvó kertre és meleg, belülről jövő hangon folytatta , álmodik a világ Visszaálmodja a tavaszt, a napsugarat, a madárdalt, a szerelmet Próbáljuk meg, álmodjunk mi is Álmodjunk vissza egy igazi mesét az életünkből A legszebbet, a legdrágábbat
Bozzay Margit a fiatalon elhunyt legnépszerűbb magyar írónőnek Álarc nélkül című műve az 1943. könyvnapon második kiadásban kerül az olvasó elé.