Codex Rescriptus - Palimpszesztek könyve

Amikor egy költő ötven fölött megírja első őszikéit, hívatlanul is előjönnek a megkerülhetetlen verscímek. A közelítő tél, az Esti kérdés, s persze Berzsenyi, Babits mellett hozza a magáét a "névadó" Arany egy egészen korai ráhangolódással (Ősz felé), nyersebb szakmai hangulatban a Leszámolás is ott kísért Tandoritól. A költő pedig dönthet úgy, hogy ha azok nem eresztik, ő sem ereszti szellemeit, és az elődök-kortársak remekléseit anyanyelvi készleteként használja. Él velük – ha már a kifejezés másik értelmében amúgy is együtt élt-él valamennyivel –, akár a tárgyaival, tájaival, emlékeivel. A nyomukban, sőt belőlük írja meg azt, ami aztán összetéveszthetetlenül a sajátja. Ez a leltár sohasem kész, és mindvégig mélyen személyes. Így válik az egymáson átderengő szövegekből egységes, szuverén mű. Bodor Béla új verseskötete. Reményi József Tamás