Adjátok meg Istennek, ami Istené - A keresztény vallásosság - Erkölcsteológia III.

A keresztény vallásosság Jézus Krisztushoz igazodva az egyház közösségében fordul Istenhez, és Jézus Krisztusban kapja döntő indítását ahhoz, hogy az üdvösség mentő gesztusával forduljon az emberhez. A hiteles keresztény vallásosság sohasem lehet bigott, mert Isten iránti hitünk és szeretetünk az emberi élet tapasztalható dimenziójában valósul meg. Aki tehát Istenhez megtér, annak az emberhez is meg kell térnie. A keresztény vallásosságban ezért fölfokozott szerepe van a megszentelt humánumnak. Csak így oldható fel a feuerbachi tétel: Vagy Isten, vagy az ember. Voltak, vannak és lesznek a keresztény vallásosságnak is hamis tanúi, mint ahogy vannak a tudománynak vagy a művészetnek. Ez a legalapvetőbb emberi értékek tekintetében úgy látszik elkerülhetetlen. A hiteles elv az üdvösségtörténet ószövetségi szakaszában már megfogalmazást nyert: Szeresd Uradat, Istenedet Szeresd embertársadat (MTörv 6,5; Lev 19,18). Az Újszövetség tovább megy és szerves kapcsolatban mutatja fel a kettő összetartozását, elsőül Jézus szavaiban és magatartásában. János apostol pedig kifejezetten így fogalmaz: Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? (Jn 1, 3,17).