Fülbevalók a pincében

Ráchel Bernheim-Friedmann 1922-ben, Munkácson született, amely város akkor Mukacevo néven Csehszlovákiához tartozott. Ráchel a városban működő héber "Tarbut" gimnáziumban tanult.
A második világháború vége felé ővele is elindult a vonat Auschwitz felé. Ott elválasztották családjától: őt egy munkatáborba irányították. A háború utolsó heteiben beosztották a Berlin felé tartó "halálmenetbe", amelynek nyolcadik napján két barátnőjével együtt megszökött. Egy német faluban találták magukat, nem messze a frontvonaltól. Ráchel egy magyar fasiszta ifjúsági mozgalom tagjának adta ki magát, amíg a faluba megérkeztek az oroszok.
A háború után Prágában szerzett tudomást az alija megújulásáról. Héber tanítónőnek jelentkezett és a Vészkorszak árváit tanította. Egyik gyerekcsoportjával ő is elindult Erec partjai felé, mint "máápil", illegális bevándorló. Az őket szállító hajó neve is "Névtelen máápil" volt. Egy brit repülőgép felfedezte a partok felé tartó hajót, és utasait a britek Ciprusra internálták. Ráchel itt is ivritre tanította a rábízott fiatalokat, majd az országba való megérkezésükkor Jákum kibuc kollektívájához csatlakozott. Itt él a mai napig. Itt házasodott meg, itt szülte a gyerekeit és éltek boldogan és biztonságban, mígnem a Jom-Kippur-i háborúban el nem esett fia, Dáni.
Regényei, történetei számos lapban, kiadványban láttak napvilágot. Legújabb könyve, amelynek a "Fülbevalók a pincében - Felnőni a romokon" címet adta, a "Moreset" kiadásában elnyerta a vészkorszak-témájú könyvek számára létesített "Ágit" alapítvány első díját.