A múzsa körül - Válogatott írások a művészetről

Az Így éltünk Pannóniában és az Utak Pannóniából után most A Múzsa körül címmel adja közre Bernáth Aurél, a Kor és Pálya című műve harmadik kötetét. Ez a kötet a művész elméleti munkássága válogatott darabjait tartalmazza. Önéletrajzi regényem folyamatát egy időre megszakítom írja könyve előszavában. Az Olvasó szíves figyelmét ezúttal egy regényen-túli területre szeretném irányítani: a művészetelméleti munkásságomra. Bár számomra regény ez is, a javából. Sőt: életem drámai részleteit az itt következő, és úgy érzem, higgadtan írt lapok sorai rejtik Életem folyamán az idillikustól a reménytelen, önvesztő életérzésig sokféle művészetet fűtő érzelemvilág kínálta magát. A klaviatúra minden billentyűjén, pianótól a crescendóig. Voltak évek, hogy a leggyönyörűbb idill: Renoir és a teljes reménytelenség: Otto Dix és a legkegyetlenebb elutasítás: George Grosz kezet foghattak volna Ilyenfajta érzelmi káosz világában jelent meg az absztrakt művészet a porondon. Az absztrakt művészetekről megjelent cikkeim 15-20 év előtt íródtak. Bárki olvasó kiérezheti belőlük, hogy a természetelvű festészet fennmaradásáért érzett gondjaim közepette megadtam a tiszteletet az absztrakt kísérletezőknek, nemcsak azért, mert valamikor magam is közéjük tartoztam, hanem egy már ősrégen kodifikált játékszabály miatt is Ahogy átjutottam az absztrakt korszakomon, két évig úgyszólván munkaképtelen voltam. A két évig tartó meditáció eredménye végül az az elhatározás lett, hogy elölről kezdem a festészetet, s csak az önmagamhoz való hűséget teszem meg festészetem alapjául. Ami felé a figyelmem akkor már csak a magam sorsa miatt is a legszenvedélyesebben irányult, az a festészetnek a naturalizmus tengeréből való kiemelkedéséek a vizsgálata volt. Különös figyelemmel néztem a századforduló körüli próbálkozásokat, ahol legtöbbször légbőlkapott, utánérzett, vagy erőszakolt szellemi tartalmak adták ehhez a segítséget. De a legmelegebb figyelemmel kísértem honi festészetünknek azokat a pillanatait, ahol igaz emberség és igazi érzés szárnyaltatta magasba a művet Mindezek az elmélkedések paralel formálódtak a munkámmal, anélkül hogy irányították volna. Azóta ilyen művészetelméleti munkáimmal végigcövekeltem pályámat. Úgy éreztem, hogy a festő elveszik az érzések és behatások tengerében, ha határozatlan és ha benyomásait válogatás nélkül hagyja művé érni. Úgy láttam, hogy a festészet fölött zord idők járnak. Talán nem lesz érdektelen, ha sorskérdéseiben elmondom itt állásfoglalásomat. Az Olvasó pedig, aki életem folyását az első két köteten át figyelemmel kísérte, e könyv után talán jobban megérti majd azt az időszakot is, amiről ezután szeretnék beszámolni. A kötetet külföldi és hazai mesterek alkotásairól készült gazdag illusztrációs anyag teszi még színesebbé.