Magyar-kipcsakok

Benkő Mihály legújabb képeskönyve Oroszország és a Kazak Köztársaság határvidékére, az Irtis-vidéki nyugat-szibériai síkságokra visz el minket. Több tudósunk feltételezte, hogy egykor ott volt a magyar őshaza. Napjainkban ott élnek a kara-kipcsakok törzsei, köztük a magyar kipcsakok. A képeken láthatjuk a magyaros antropológiai vonásokkal bíró embereket, az idegenek által eddig sohasem látogatott Kara Tal-i magyar kipcsak temetőben a "Magyar-kipcsak törzs" feliratú sírokat, a régi fasírokat, vályogkriptákat. Láthatjuk a kazak fővárost, Asztanát, amelynek környékén valaha szintén éltek magyar kipcsakok és az almati magyar kipcsak kolóniát. Szép képeket nézhetünk Almásy György Ázsia-kutató 1900-as útjának helyszínéről: a Hétfolyóközről és a Tiensánról is. A szövegből megtudjuk, hogy a magyar kipcsak legendák napjainkig őrzik az egykor Nyugatra távozott magyarok emlékét. A könyv olyan páratlan értékű dokumentumokat is közread, amelyek őrzése korábban tiltott volt, így most kerülnek először a tudományos és érdeklődő nagyközönség elé. Ilyenek a muzeális értékű, 1930-35 között, művészi, kalligrafikus arab írással íródott ún. omszki magyar kipcsak sezsere (genealógiai táblázat) és egy 1971-ben írt kazak nyelvű elbeszélő költemény műfordítása Szarübáj vitézről, a magyar kipcsakok XVIII. században élt hős vezéréről.