Politikai tanulmány - Levelek

Benedictus (Baruch) Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. Hága, 1667. február 21.) a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus képviseljeként is ismerhetjük.

Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodik a zsidó közösségtl, akik kimondják rá az ún. héremet, a nagy átkot, amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követen 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és kartéziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely késbb pénzkeres foglalkozásává vált.

1661-ban Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírja első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Ezt a művét fogalmazza át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról című mvében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: Principia philosophiae) megismertetése, és vizsgálata. Majd 1665-ben megírja fmvét az Etikát.

Államelméletről is hagyott hátra írásos művet: a Teológiai-politikai tanulmányt (Wittgenstein híres műve ennek a tanulmánynak a címe után lett elnevezve). E tanulmányt 1670-ben névtelenül jelenteti meg, de hamar fény derül kilétére és ettől a pillanattól a vitairatok üldözésének a tárgyává válik. Műveit félreértelmezve kikiáltják ateistának, ami igen nagy hatással van későbbi munkásságára, ugyanis senki nem hajlandó megjelentetni műveit.

Élete vége fele még megírja a Politikai tanulmányt, de nem fejezi be, csak töredékeket ismerünk belőle.

Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínűségszámításról és a szivárványról is.

1677. február 21-én halt meg tüdőbetegségben.