A szerencsekrajcár - Válogatott mesék

Mentek, mendegéltek a fiúk, hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön keresztül, s reggeltől estig meg sem állottak. Nappal mentek, éjjel pihentek. Így telt el hat nap és hat éjjel. A hatodik éjjel Gyurika azt álmodta, hogy másnap egy oly várhoz érnek, amely éjjel-nappal forog, de hogy bejutottak-e, nem-e, ... arra nem emlékezett, mikor felébredt. Reggel elmondta az álmot a testvéreinek, s aztán tovább-indultak, mentek, mendegéltek, s hát amint egy erdőn keresztül-értek, annak a széléről megpillantottak a messzeségben valami nagy feketeséget, mely úgy forgott, olyan sebesen forgott, hogy a szemük is káprázott a nézésében.
Ez az a forgó vár lesz! kiáltották a fiúk. Siessünk oda, nézzük meg közelebbről.
A fiúk most már inkább futottak, mint mentek, s mire a nap az ég közepén ragyogott, ott állottak a forgó vár előtt. Szemük-szájuk elállott a csudálkozástól.
Hej, de jó volna ide bejutni sóhajtott Gyurika.
Ugyan mit gondolsz mondták a többiek , nem áll ez meg a mi kedvünkért.
Aztán elkezdték számolni, hány kapuja és hány ablaka lehet ennek a nagy fekete várnak. Össze is számoltak vagy ötszáz ablakot s vagy ötven kaput, de több volt. Az ám, hétszáz ablaka s hetvenhét kapuja volt annak a várnak. S ugyan bizony mit gondoltok, min forgott a vár? Kakas lábán. Igen, kakas lábán forgott. Észrevette ezt Gyurika, s mit gondolt, mit nem, kivette lajbija zsebéből a krajcárkáját, megcélozta a kakas lábát, s mire a többiek észrevették volna, már repült is a krajcár.
Hej, halljatok csudát! Nagyot csendült valami, bizonyosan nem tudom mi, talán a kakas lába, talán egyéb, elég az, hogy a vár egyszeriben megállott a forgásában.