Elizabeth Gaskell

Ruth Hilton egyszerű gazdálkodók szépséges leányaként cseperedik a család vidéki farmján. Ábrándos gyermekkora azonban egy csapásra lesz semmivé, amikor előbb édesanyját, majd édesapját is elveszíti. Gyámja varróleánynak adja egy kisvárosi ruhaszalonba. A magányos hölgy ifjúsága virágos vidékére vágyik vissza az úri szabóság rideg falai közül. Kisvártatva elragadja a szerelem, de tapasztalatlan lelke nem talál jó gazdára Mr. Bellingham, a vagyonos kalandor személyében: románca a jellemtelen férfival megpecsételi a sorsát. Az eldobott szerető élete kis híján tragédiába torkollik, ám kétségbeesett helyzetében fölkarolja egy lelkész, s magához veszi ecclestoni otthonukba. Ettől a naptól kezdve csak azon buzgólkodik, hogy jóvátegye leánykori botlását és szeretetben nevelje föl kisfiát. Tehetsége, szorgalma és állhatatossága révén idővel elismert és csodált nevelőnővé küzdi föl magát. Ám múltja kísértetei előbukkannak, s nehezen megszerzett becsületétől és nevelőnői tisztségétől is megfosztják. Kevés megmaradt barátja támogatásával azonban életét mások szolgálatába állítja, s vezeklése révén elnyeri az igaz életet és Eccleston elismerését - ha nem is a leghagyományosabb módon és a legnagyobb boldogság közepette. Ruth története az emberi botlás, az újrakezdés és a megbocsátás romantikus históriája a 18-19. századi Anglia kisvárosi díszletei között, a humanista Elizabeth Gaskell kiváló tollából, megannyi izgalmas fordulattal és megrendítő tanulsággal. Gaskell a viktoriánus Anglia egyik különösen szeretni való írónője volt. Előzmények Stevensonnak anyakönyvezték és Chealse-ben született, 1810-ben a mi már London. Caryle is felkarolta. Lelkész az apja és lelkészhez is megy feleségül, Dickens ad helyt írásainak Houseworld Words c. lapjában. Már első regényéről (Mary Barton, 1848) így nyilatkozott egy korabeli recenzió: Ha a perzsaszőnyegek tulajdonosai, akik naponta háromszor jóllaknak, csodálkoznak, hogy a munkások chartisták és kommunisták lesznek, olvassák el a Mary Barton-t! Elizabeth Gaskell regénye, A kisváros (eredeti címén: Cranford) éppen azt mutatja be, hogy az ilyen szerény apai-anyai örökségből, vagy épp ugyancsak szerény özvegyi járadékból élő tisztes úrilányok/asszonyok hogyan élik mindennapjaikat, negyven-, vagy ötvenvalahány évesen. Nem, félreértés ne essék, ez nem egy újabb Büszkeség és balítélet parafrázis, ez a mű 1853-ban jelent meg, és valamiféle kapcsolat a két történet között inkább csak az olvasó fejében létezhet. A kisváros központi alakja Mathilda Jenkyns (Miss Matty), az ő egész életének története rajzolódik ki az apró kis anekdotikus részekből, melyet a nála gyakran vendégeskedő fiatal lány, Mary Smith mesél el. (Persze van egy seregnyi mellékszereplő is, túlnyomórészt nagyjából Miss Mattyvel egykorú hölgyek) Két fontos esemény, az idősebbik Jenkyns nővér halála és a rég halottnak hitt báty hazatérése közötti időszak nagyjából a kezdő és végpont, és innen tekinthetünk újra és újra vissza Miss Matty fiatalkorára. A Dickens által felkarolt Elizabeth Cleghorn Stevenson, akit Mrs. Gaskellként ismert, ismer a világ, nem kizárólag Charlotte Brontë híres életrajzával alkotott nagyot, (részleteiben téves, de hangulatában hiteles korrajzával) hanem az ipari regény, vagyis az iparosodó Anglia nagyvárosainak problémáit és a munkásosztály mindennapjait (sokszor dialektusokat használó nyelvezetben) bemutató viktoriánus műfaj művelőjeként is. Elsősorban tematikai újító: ő szerepeltet először leányanyát és prostituáltat, mint a proletarizálódó Anglia erkölcsi végtermékét- műveiben. George Eliot és Charles Dickens kortársa, az utóbbi bensőséges barátja azonban nem elégedett meg az élet mocskosabb oldalának, az alsóbb néposztályok igazságtalannak ítélt nyomorának bemutatásával, még ha a befejezések nélkülözik is a tragikumot, hanem a magazinoknak szánt gótikus kísértettörténetek írása mellett a társadalom átfogóbb bemutatására is vállalkozott. Ehhez azonban visszatért, úgy is mondhatnánk, vissza kellett térnie egyszer már túllépett módozaton, és műveiben fokozatosan megjelent, és egyre inkább központi szerepet játszott az ország akkori életét még mindig komoly mértékben befolyásoló, és a kifinomultság, a kapitalista társadalomban lassan elvesző harmónia megtestesítőjeként tisztelt arisztokrácia.

Hihetetlenül jó és izgalmas könyv! Két nap alatt olvastam ki és minden pénzt megért. A legjobban az tetszett,hogy míg pl.: Jane Austen: Büszkeség és Balítéletében a legnagyobb hangsúly a hősnőre irányul,itt Mr. Thornton karaktere és érzései sokkal jobban ki vannak hangsúlyozva. Ajánlom nagyon!!!

A beharangozó szöveggel ellentétben Molly nem polgárleány, hanem kisnemesi sarj. Ez egyébként fontos a regény cselekményének megértésében.

A könyv nagyon jó, olvasmányos és tartalmas. De voltam olyan szerencsétlen, hogy ezzel a Gaskell-regénnyel kezdtem. Akkor még nem tudtam, hogy az írónő meghalt a regény befejezése előtt.