Búvópatak

Harmadik könyvvé rendeződtek férfikorom tudatos erdélyi barangolásainak újabb élményei. A hepehupás, vén Szilágyba fiatalságom máig izgató rejtélye, az Ady-titok vonzott. Fehér megyét anyai nagyapám, az egykori enyedi diák társaságában jártam be. A harmadik jelentős szórványba, a mai Beszterce-Naszód megyébe egy tragikusan fiatalon elment kortársunk, barátunk emléke hívott: Horváth Pál törődése, amelynek értékét - mint annyiszor! - igazából csak most ismerjük fel: a hiányából. Áldozatos életének tanúságával találkozhattam mindenütt. Szenvedélyes alapító volt a minden eddigieknél gyorsabban változtató időben. Munkát és hitet szögezett szembe gánccsal és kishitűséggel. Beleírta életét a tájba, mivel megtalálta az utat a megőrző példákhoz. Bölcs hagyatéka, hogy az ő életét mindenképpen folytatni kell. Ezt az üzenetet értettem meg a Sajó, a Szamos és a Beszterce partjain.