Húsvéti stációk

"...vallásos életünk húsvéttól megtorpan. Elkezdi a húsvéti szünetet. Krisztus föltámadt...igen, ő boldog...ő már biztonságban van. Befutott. Visszavonult a mennybe. Jól végzett munkája után kiérdemelte a pihenést, nyugdíjba ment...Miután Jézus számára a szenvedés órája elmúlt, nem tudunk vele mit kezdeni, nem látjuk, hogy mi szerepünk lenne még mellette...Pedig van abban valami nyakas önzés, ha barátunk bajában ugyan részt veszünk...örömében azonban nem akarunk osztozni...Olyan ez, mintha holmi gyászvitézek lennénk, foglalkozásunk a sírás volna; mintha temetkezési vállalat szakemberei lennénk..." Ezekkel a gondolatokkal kezdte néhány évtizeddel ezelőtt Louis Evely azt a könyvét, amelynek Az öröm útja címet adta. A szerző ezzel az elmélkedéssorozattal hagyományt teremtett. Egyre több helyen honosodott meg - így hazánkban is - a keresztút Húsvét utáni "párja", amelynek állomásai a föltámadt Krisztus egy-egy találkozását örökítik meg tanítványaival.
Barsi Balázs most megjelenő elmélkedései ahhoz nyújtanak segítséget, hogy az új évezred küszöbén egyre több magyar egyházi közösségben váljon gyakorlottá a húsvéti stáció-járás.