Világ világossága

Pétery Balázs, egykori tanítványom az esztergomi ferences gimnáziumban, egy szép napon (valóban szép volt) eljött hozzám, és megmutatta ezeket a fotókat. Nem tudtam szabadulni a látomástól. Ezek nem látványt tárnak elénk, hanem látomást.
Nem látunk embereket a tájon, sem a templomokban. Nem embertelen ez így? Nem! Az ember igenis jelen van, de titokzatos módon. Hiszen csak az ember látja ilyennek a világot. Csak az ember képes meglátni a szépet, vagyis az abszolút ingyenesség átragyogását a kozmoszon.
Kép és szöveg nem alárendelő viszonyban áll egymással: sem a fotók nem illusztrációk, sem a szöveg nem magyarázata a képeknek. Néha talán úgy látszik, az égvilágon semmi köze a látványnak a szóhoz. Mégis van. Olyan ez, mint amit akkor éreztem, amikor autóból nézve a suhanó tájat Maurice Andrét hallgatta, aki trombitáján Bach-muzsikát játszott.
A szépség bárhonnan árad is, egyetlen Forrásból tör elő. Ez tapasztalat.
Az üzenet, a Krisztus által adott kinyilatkoztatás ugyanabból a Forrásból, Istenből ered, mert Isten maga az Igazság, a Szépség és a Jóság.
A pap feladata nem az, hogy felolvassa a Szentírást, hanem hogy Krisztus akarata szerint tanítson élőszóban. Tudjuk, persze, hogy tanításunk, igehirdetésünk töredékes, mert még nem jöttek el a végső beteljesedés napjai. S ez a töredékes igehirdetés itt találkozik a töredékeken átszűrődő isteni ragyogással.
Szemlélődésre szeretnénk benneteket vezetni, mi a két Balázs, úgy hogy közben mi magunk is tanuljuk a szemlélődést, mely az ingyenes szeretet állapota.