Veszett a világ

"Igaziból veszett a világ, és a tetejébe még érthetetlen is" - így morfondíroz magában az anyja szorításából szabadulni igyekvő, húszéves - már nem kislány és még nem nő - Lula Pace Fortune, mielőtt Észak-Carolinából hetedhét államhatáron át vezető útjára indulna egyetlen szerelmével, Sailor Ripleyvel, aki már ölt is érte, igaz, hogy erős felindulásból elkövetett tettéért mindössze két évet kapott. A cél azonban - álmaik Kaliforniája - messza van, pénzük csak a texasi olajsivatagig futja, s ráadásul még Lula anyjának barátja, az írói babérokról álmodozó magándetektív is egyre a nyomukban jár.
Érzelmes utazásra viszi a szerző hőseit - s velük együtt valamennyi olvasóját - a "mély" amerikai Délre, furcsa és mégis ismerős emberek közé, ahol a széles és végeláthatatlan utak mentén csak az uniformizált benzinkútszigetek és motelek jelentik a változatosságot. Ebben a "mocsár-Amerikában" a forróságnál csak Lula és Sailor tehetetlensége nyogbb. Csoda-e hát, ha elvágyódnak innen, hiszen a lehetőségek hazájának e szegletében ők valahogy minden erőfeszítésük ellenére arra kárhoztattak, hogy mindig csak rosszul éljenek a lehetőségeikkel. E sorsot talán valóban csak úgy lehet megélni, ahogy Sailor fogalmazza meg a könyv végén: "Tűnjünk el, mielőtt egy kötél végén táncolnánk zeneszó nélkül."
A lebilincselő és gyengéden ironikus könyvből David Lynch készített filmet, amely az 1990-es Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálma-díjat.