Bibó István recepciója - Politikai átértelmezések - Eszmetörténeti könyvtár

Bibó művei a szerző halála után kezdtek igazán sikereket aratni, először az ellenzék különböző csoportjainak körében, majd mindenekelőtt 1989-ben, amikor hirtelen elképesztő Bibó-konjunktúra váltotta fel a korábbi üldözést, meg nem értést és agyonhallgatást. Sorra jelentek meg korábban kiadatlan ötvenhatos művei éppúgy, mint a róla szóló méltatások. Úgy tűnt, hogy Bibó lesz, Bibó lett a rendszerváltás vezérlő csillaga. A dagályt aztán rövidesen apály, majd kiábrándulás követte. A Harmadik Köztársaság ünnepségein mindig hangzanak el Bibó-idézetek, de egyre üresebben csengenek, miközben a pártok egymást vádolják a bibói örökség és egyben a rendszerváltás értékeinek elárulásáért.
Mi a baj? Miért van ismét Bibó-felejtés? Igazából nincs újabb Bibó-felejtés, de csak azt tudjuk feldolgozva megőrizni emlékezetünkben, amit megértettünk - és egyvalamit nem gondoltunk át. Azt, hogy Bibó és 1956 örökségének felelevenítése nem a rendszerváltást alapozta meg, hanem a kádárizmus felszámolását. Azét a kádárizmusét, amely a forradalmat hazug módon ellenforradalomnak minősítette, és álnokul azzal vádolta, hogy restaurálni akarta a kapitalizmust.
Az igazság viszont az, hogy Bibó 1956 után nem is engedte volna a választáson indulni azokat a pártokat, amelyek vissza akarták volna állítani a nagy magántulajdont. Ezért lehetett az ő nevét a zászlóra tűzve megdönteni a kádárizmus alapdogmáját, az "ötvenhatban restaurációs jellegű ellenforradalom volt" tételt. De ugyanezért lehetett Bibóra hivatkozva 1989-ben megkísérelni az államszocializmus teljes felszámolásának elodázását is! És ugyanezért nem lehet(ett) rá építeni a nyolcvankilences rendszerváltást, amely visszaállította a nagytőke uralmát.
Lehet igent mondani a rendszerváltásra, és lehet Bibó hívének lenni, de a kettőt teljesen összeegyeztetni nem, mert a demokratikus szocialista Bibó alapján állva ma nem lehetne hazánkban polgári demokrácia. Ha a bibói hagyatékot magunkévá akarjuk tenni, akkor ezekben a kérdésekben is tisztán kell látnunk, mert máskülönben csak a nosztalgiázás marad.