Az Antikrisztus és a pásztorok - Wass Albert életműve 21. kötet

Égő tekintetű fiatalember ereszkedik le a hágón egy székelyföldi falu felett. Emmanuelnek hívják, a helybéli boltos fia – már több éve annak, hogy otthagyta családját és szülőfaluját. Akár a tékozló fiú bibliai történetének újrafogalmazása is kezdődhetne Wass Albert Az antikrisztus és a pásztorok című, regényének nyitójelenetével. Ám a tékozlás Emmanuel esetében csak a hazatérés után következik: az „Új Megváltás” előhírnökeként érkezik a faluba, és alig egynapi járásra mögötte már ott menetel a szovjet hadsereg, hogy erőnek erejével biztosítsa a faluban a marxizmus–leninizmus gyakorlati megvalósítását. Emmanuel éppen azért siet előre, hogy „forradalmi tömeget” toborozzon a település fölötti hegyekben lakó, jó szándékú, ám hiszékeny szénégetők, valamint a zsiványok s a nyomorgó pásztorok köréből, hogy már az új társadalmi rend fogadhassa a „fölszabadító Megváltó seregeit”. Azt, hogy ezután mi következett a valóságban, jól ismerhetjük a történelemkönyvekből és a szemtanúk elbeszéléseiből. Ám Wass Albert regényének átütő ereje éppen abban rejlik, hogy a szerző a falu orosz megszállásának történetébe a kommunizmus egész természetrajzát belesűríti, az eszme iránti kezdeti lelkesedéstől kezdve egészen addig, míg végül már mindenki előtt megismerszik az „Új Megváltó” igazi arca, s már csak a kendőzetlen terror tarthatja fenn ideig-óráig a megszállás áldozataira ráerőszakolt rendszert. Wass hús-vér szereplők tépelődésein, a lehető legkülönbözőbb reakcióin keresztül mutatja be az apokaliptikus történetet, amely végül a falu teljes pusztulásához vezet. A regényalakok között éppúgy megtalálhatjuk a megszállók ellen a kezdet kezdetén fegyvert fogó csőszt, mint az eleinte lelkes, üres ígéretekkel és hangzatos frázisokkal könnyedén megtéveszthető, végül az elméletbe átültetni próbált gyakorlat véres valóságára rádöbbenő, és partizánharcba kezdő pásztorokat, az eszmét annak fonáksága teljes tudatában is végletes cinizmussal védelmező orosz katonatisztet, vagy Emmanuel szüleit, akik fiuk miatti szégyenükben döntenek úgy, hogy maguk mögött hagyják falujukat, amelynek végül már csak egyetlen lakója marad: az öreg sírásó, akinek már nincs kit elhantolnia sem. Az Antikrisztus és a pásztorok a huszadik századi magyar próza egyik legnagyobb mesterének kimagasló remekműve.