A nagy őrület

A másik világháború, Trianon, a forradalmak - eltorlaszolják a lehetőséget, hogy az első világháború következményeivel szembesüljünk. Ez a végzetes eseménysor nem a háború elvesztésében és folytatásában, az igazságtalan békében testesült meg, hanem a lövészárkokban és a hadifogolytáborokban testközelbe került magyar társadalom csoportjai közötti viszonyban. Ott, az apokaliptikus keretek között találkoztak végzetes testközeliségben az addig rendi elzárkózásba merevedett magyar társadalom uralkodó és ,,alávetett " rétegei, ott váltak egymásnak kiengesztelhetetlen ellenségeivé - mentalitásban, kultúrában, értékrendszerben - a mai napig. A történelem sodrása az egyre romló és feszültebbé váló helyzetek, az ott szerzett tapasztalatok feldolgozására nem adott időt. E korszaknak nincs A kőszívű ember fiai regénye. Pedig ez a magyar regény mégis megszületett. Igaz nem magyar nyelven, s mégcsak nem is az európai féltekén. Bizonyára ez a nyelvi, s identitásbeli kívülállás, de ugyanakkor anyanyelvi szintű társadalomismeret, benső közösségi érzés kellett ahhoz, hogy az író láva-indulatú és -forróságú anyagához közeledjen, s azt megformálja. Avigdor Hameirinek, az új héber irodalom egyik alapítójának és klasszikusának (Ady, és a Nyugat köre barátjának és munkáinak Szentföldre plántálójának) sikerült megérzékítenie a Habsburg Monarchiából kiszakadó magyar társadalom nagy látószögű és ritka mélységélességű képét. Noha már 1929-ben jelent meg először Tel Avivban, soha jobbkor, megfelelőbb történelmi időben nem térhet vissza oda, ahol a leginkább szükség van rá. Kötetünk az I. világháború befejeződésének 90. évfordulóján jelenik meg.