Gőg

A máramarosi, Kővárberencén született Augustin Buzurának ez a harmadik regénye. Ha a magyarul is megjelent A kintiek címűben kísérletező kedve még elragadja a fiatal írót, következő regényében, A hallgatás arcai-ban - ugyancsak napvilágot látott magyarul - már teljes prózaírói fegyverzetben villantja föl képességeit, harmadik regénye, a Gőg, a megérdemelt országos, sőt az országhatárokon túl ható sikert is meghozza számára. Augustin Buzura jelen könyve a legtöbbet forgatott regénye a mai román irodalomnak.
A szerző már előző könyvében is szenvedélyes érdeklődést tanúsított országa történelmi közelmúltja iránt. Azok, akik a felszabadulás utáni, felszültséggel, ellentmondással terhes időszakot - cselekvő, szenvedő hősökként - átélték, idős emberek. A regény első lapjain az idős Cristian professzorral a kiváló rákkutatóval, egyetemi tanárral ismerkedünk meg, a tulajdonképpeni történés azonban az ötvenes évekre, a személyi kultusz korszakára tevődik. A professzor emlékezéseiben, éppúgy mint életében, sorra merülnek fel a múlt kísértetalakjai, lidércnyomásszerű eseménysorozata. Látomásos emlékezésekből, elbeszélésekből, beszélgetésekből építi föl a könyvét Buzura, az emberi szenvedés, az akarat, a nemes cél érdekében - nem válogatatlan eszközökkel való - győzni akarás regényét. Jóllehet a történet költött, a regény hősei kitalált személyek - ezt a történet-történelmet nagyon sokan személyes tapasztalatból ismerik, ezek a hősök névtelenül vagy neves személyiségekként közöttünk élnek.