Haláltánc

Aligha képzelhető el modern drámatörténet, amely a mai irányzatok és jelenségek forrásvidékének feltérképezésekor, ne állítaná elemzései középpontjában August Strindberg (1849-1912) életművét is; és kevés mai drámaíró akad, akit szellemi kötelékek ne kapcsolnának össze a századforduló svéd irodalmának ezzel a hihetetlenül termékeny alkotójával. De nemcsak az irodalomtörténet, a filológia fedezte fel újra magának a Julie kisasszony, Az apa, A haláltánc szerzőjét , elegendő áttekintenünk az európai és amerikai színpadok műsorát, hogy lássuk : sikerszerzővé lépett elő újra; mondhatni Strindberg hullám söpör végig a világ színpadán , kimagasló színész- és rendező-egyéniségek támasztják fel a \\tetszhalálból\\ A Haláltánc társadalmi-lélektani tragédia, melynek kereteit az írói alap-indulat: a harag már-már szétveti. A Kapitány és felesége, Alice a gyűlölet-szerelem harcában legmélyebb indítóokaként nem homi metafizikai férfi-nő ellentét munkál, hanem nagyon is adott, valóságos szociális motívum: a polgári társadalom hierarchikus rendje által az érvényesülési, önkibontakoztatási lehetőségeiben véletlenül korlátozott ember kétségbeesett, s a sorozatos kudarcok során groteszké torzuló erőfeszítése arra, hogy társadalmi normáknak megfelelően \\valaki\\ legyen. Ez a lelket sterilizáló görcsös erőlködés szabadul el a Kapitány világában, és pusztítja el. A Haláltánc : igazi tragédia.