A vágy útvesztőiben

Az első, akivel elkövettem, azt mondta - még abban az időben, amikor vonakodtam és nem hagytam magamat rábeszélni -, hogy "az ember csak akkor ismer igazán egy nőt, ha már lefeküdt vele."
Én nagyon szerettem volna megismerni őt. Azt már felfogtam, hogy a szája, ez az érzékeny, sima és kicsit mindig nedves, sötéten vöröslő száj ragályos mohósággal kecsegtet.
Álmaimban az elképzelhetetlent is elkövettem vele. De amikor az ágyán feküdtem, még a melltartómat se mertem levenni. Úgy viselkedtem, mint egy ártatlan liba, miközben tudtam, hogy határtalanul merész vagyok. De hogy adjam ezt a tudtára?
Összevesztünk, és csak a nyári szünetben, amikor szülők nélkül voltam otthon, mertem végre egy teljesen egyértelmű S.O.S.-üzenetet küldeni, amire nyomban válaszolt. Amit a mélyreható megismerésről mondott, hát abban teljesen igaza volt.
Szüzességem viharos körülmények között leveszett, én meg rájöttem, hogy nem szeretem.